Augusztusban piros hó
2005-ben született Zalaegerszegen. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem nemzetközi tanulmányok szakos hallgatója. Prózát és lírát is egyaránt szívesen ír. A verseiben a hétköznapi tárgyak gyakran egzisztenciális kérdéssé alakulnak, amelyekben legtöbbször a hiányt, a kimondott és a kimondatlan határát feszegeti.
plafon
és minden nap sírva alszik el,
mert Isten elfelejtette,
hogy teremtett egy világot.
és ebben a világban
az egyetlen vég a halál.
de a halál kegyes,
mert porcelán arcát
ő is összetörné,
csak azt öleli melegen,
aki karjába omlik önként,
önként és dalolva,
mert nincs a közelben Isten,
és talán itt sem volt soha.
augusztusban piros hó
sziklafalon zuhanás,
nagy fatörzsben szúzúgás,
augusztusban piros hó,
vidámparkban hintaló,
ajkak között köhintés,
a lényeg mellett körítés.
és könnyben is csak só leszek.
Csillagtalan
Minden nap egy kis halál,
és minden éj egy visszhang.
Aki keres, talál – ezt tanították,
de azt már nem, hogy hol a villany,
így a sötétben csak akkor félek már,
hogyha nagyon látni akartam.
